3. nap Schönengrund-Wattwil
2023.08.01
Na itt reggel nem volt munka.. Igaz hogy épp nemzeti ünnep, de reggel 7-kor még az orrukat se dugták ki.
Amúgy ég és föld a két gazdaság, itt minden olyan félbehagyott, féligmeddig céltalan vagy tervezetlen, ide kapunk, oda kapunk. És hát hogy is fogalmazzak szépen: az udvar sem az a túlontúl rendezett képet mutató valami :-)
De ettől függetlenül mégegyszer mondom, a hölgy tényleg nagyon kedves volt (eredetileg németek amúgy, de hogy milyen ötlettől vezérelve jöttek épp ide? értenek a szarvasmarha-tenyésztéshez vagy csak próbálkoznak? ezt sajnos nem tárgyaltuk ki)
Eső egész nap változó intenzitással esett, kínomban azt találtam ki hogy olyan mintha egy mosógépben lennénk, megvolt az előmosás, intenzív öblítés, szárítás, 'petit malheur' hogy aközben is jött a víz :-)
Utólag belegondolva, egész út során itt volt a legszörnyűbb idő..
Egy felduzzasztott patakpart (ez már egyébként ismét St. Gallen kanton), egy gyógyszerészeti kutató/legális fűtermelő után mindenféle keskeny aszfaltutakon elértünk St. Peterzellig, ahol pecsételés után a napunkat újragondoltuk, újraterveztünk.
Esett, és nem úgy nézett ki mintha abba akarná hagyni. Útitársunk már előre "fázott" az esőben való sátorállítástól, meg a másnapi vizes sátor cipeléstől. Ráadásul erre a napra 21 km volt a terv, de másnapra 32. És azt már kb. kitapasztaltuk, hogy ezek a tervszámok amik a letöltött és "tisztított" (tehát egyszerűsített) trackből vannak, ezekből a valóságban akár 20%-kal is több lehet. Tehát a 32 az akár 38 km is lehet. Az előrejelzésre nézve akár végig esőben. Hát engem ebben az esetben útitársaim kibeleznek, felnégyelnek, elásnak, otthon meg azt mondják elvesztettük egymást. Sose derül ki az igazság :-)
Úgyhogy beadtam a derekam, oké, foglaljunk ma estére is szállást, másnap egy köztes ponton vadkemping, és 3 nap alatt tesszük meg a 21+32 km-t, vesztünk egy napot, na bumm.
Természetesen a legolcsóbb helyek már foglaltak voltak, volt egy olyan is aki az aznapi ünnepre hivatkozva nem adta ki, mondván neki este 7-re vendégségbe kell mennie (ezt azóta sem értem, lehet csak elbeszéltünk egymás mellett, ha mondjuk 5-ig odaérünk akkor simán jók lehettünk volna? mi elfoglaljuk a szobát meg kifizetjük ő meg oda megy ahova akar, nem?)
Valószínűleg a Mindenható akarta így, mert végül egy hajdani kolostorban fogadtak minket, ahol alapból 50 CHF reggelivel, de minket megszántak és na jó, reggeli nélkül 40 ha úgy jó. Jó! (a másik helyen ami már betelt ott 40 lett volna reggelivel)
Lesétáltunk a 44-es út (Appenzeller Weg) végéhez és gondolatban pezsgőt bontottunk. Végülis egy 50 km-es svájci utat már teljesítettünk, már nem jöttünk hiába, és innentől már a "hivatalos" Via Jacobin megyünk -bár a 44-esen is voltak kagylós matricák... nade akkor is más érzés a 4-gyel jelzett út amin majd innentől fogunk haladni mint a 44. Főútvonal. Főútvonalabb :-)
Ezen a napon elég sok erdei szakasz volt, de azért jutott villanypásztor-kiakasztós tehenészős rész is. Az útmenti ellátmány ezúttal alma volt, saját ellátmányunkat egy jó nagy fa alatti piros padon tudtuk elfogyasztani, nagyjából esőmentes időben. De persze csak nagyjából :-)
Csúcsra felérve rákapcsolt az eső, házak között bóklászva azon ábrándoztam hogy valaki kinéz, meglátja hogy ilyen időben mikor a kutyát sem verik ki mi ott lófrálunk és behívnak egy forró levesre, de nem.. Senki..
Beindult a szélgép is, társunk "szütyővédő" esőkabátját felfújta mintha egy guminő lett volna. Nem nagyon tudtam abbahagyni a röhögést :-)
Fél 3-ra leértünk (szó szerint, egy lépcsőn) Wattwilbe és megtaláltuk a 400 éves kolostorunkat. Annyira csapzottak voltunk hogy szánalomból meghívtak vacsorára, akkor meg már másnap reggelire és kápolnában zenélésre is.
Házigazdánkkal úgy szólt az alku, hogy ugyanaz az ár akkor is ha egy szobában alszunk mindhárman, meg akkor is ha három külön szobában. Így 1+2 verzió mellett döntöttünk. Állatira tetszett a szoba ha szabad ezt mondani, pont olyan volt mintha szerzetesek lettünk volna párszáz éve. Egy asztalka, kispolc, feszület, farigli az ajtón. Az időt is ugyanúgy elkongatta nekünk az itteni harang, mint a szerzeteseknek évszázadokig. Vicces volt, hogy amikor az egész órákat kongatta, a végén a megfelelő számú ütést megismételte egy másik magasságú haranggal is, ezt aztán máshol is észleltem és elkereszteltem ellenörző összegnek. Jó egy hét múlva tűnt fel, hogy ott már nem divat az ellenörző öszeg, hiányzott :-(
Vacsoráig egy jót zuhanyoztunk, nagymosást csaptunk, aztán mindent szépen kiteregettünk, kaptunk hozzá állványt is.
A kütyü 18km-t mutatott
Sors fintora másodszor, hogy estére amúgy elállt, de hogy egész éjjel verte volna-e a sátrat az eső azt ezúttal sem tudom, mert mi ugye aludtunk szobácskánkban mint a bunda :-)
