4. nap Wattwil-Jona
2023.08.02
Reggel kinézve az ablakon némi tisztulás, távoli hegyek látványa. Reggelizés közben aztán rákezdte, szobába visszaérve a távoli hegyekből csak egy szürke ködös maszlag maradt :-(
Hát nem mondhatnám, hogy könnyen adja magát ez a caminó...
Reggeli előtt résztvettünk a "zenélésen", ami kiderült hogy tkp. egy szentmise. Én református lennék, meg németül is volt, de a miatyánkot megismertem. Házigazdánk egyébként nagyon jófej volt és a telefonján kikereste az adott igét angolul, dehát az én angolom az ilyen szintű szöveget már nem igazán tudja értelmezni..
Nekem már ez a reggeli nagyon ciki volt, csak csipegettem. Többiek nem zavartatták magukat, jóízűen falatoztak. Gazdasszonyunkkal beszélgettem, na az érdekes volt. Azon pl. meglepődtem, hogy nem tudott arra válaszolni mikor megkérdeztem a nemzeti ünnep kapcsán, hogy mégis mi tartja össze a különböző népeket Svájcban?
Fiammal megnéztük a kertjét is, durván nagy és klasszul rendben van tartva.
Abban egyetértettünk hogy jól jártunk hogy idekerültünk, és mivel többet nem aludtunk ágyban szálláshelyen, nem is nagyon beszélgettünk már ilyen hosszúakat helyiekkel.
Fél 9 felé belecsaptunk a lecsóba, persze zuhogott, de csak a toronyig, amiről kiderült hogy egy 4 szintes bivakhely. Egy pár épp szedelőzködött, azt nem tudom hogy itt aludtak-e vagy csak esőcuccot igazítottak.. Ahogy azt sem hogy zarándokok-e vagy "csak" turisták.
Egyik majornál cicák "tartottak fel", nomeg némi hófedte hegyek, egy leány itt utolért hátulról de nem állt meg dumcsizni csak mosolyváltás volt, mikor továbbindultunk néhány perc múlva ő ücsörgött és mi haladtunk el mellette, harmadjára mi szöszmötöltünk a levetett esőcuccainkkal meg kenekedtünk na akkor meg ismét ő hagyott le. Itt is kíváncsi lettem volna hogy "hasonszőrűek" vagyunk-e, de én nem akartam "leszólítani" ő meg biztos szintén nem főleg hogy hárman voltunk, többet nem láttuk őt se. Hát ezért kell a zsákra kagyló, ami nekünk nem volt (később, lehet már utolsó napok egyikén láttunk egy templomban, ha ki lett volna fúrva eskü veszek, de nem volt)
Itt a kenekedő-pontnál volt egy hirdetőoszlop amin valami bombák voltak, hogy ne szedd össze meg ne nyúlj hozzá (csak a rajzból szűrtem le ennyit) azt hittem rosszul értem de később kiderült hogy valami katonai lőtérhez vezető út mellett voltunk, szóval nem én értettem félre..
Walde településen a templomkert kerítéséhez telepedtünk enni, nem zavart senki. Ilyenkor van ideje az embernek csak úgy nézni ki a fejéből, feltűnt egy WC jelzés, ebből az lett hogy mindhárman egyesével a csodájára jártunk és körbefényképeztük mert ilyen tiszta és hatalmas terekkel (tényleg!) rendelkező wc-t nem nagyon láttunk. Később rájöttünk hogy ez nem egyedi, nagyjából minden templom mellett lehet WC-re számítani.
És hogy az a WC tiszta, azon gondolom nem lepődik meg senki. Az utcák is azok, minden tiszta, rendezett, tüchtig. De valahogy nem úgy mint Ausztriában, arra nem jöttem rá miben áll a különbség, nem tudnám egyértelműen megmondani, de míg ott inkább úgy fogalmaznék hogy kínosan rendben van minden tartva, itt valahogy "magától" olyan minden. Persze idézőjeles a magától, mert egyrészt kell hozzá az is hogy a népek vigyázzanak rá, de sűrűn láttuk hogy takarítják a kukákat, útmenti korlátokat, padokat és biztos minden mást is. Átfogalmazva: nem azért nem szemetelnek mert különben bünti van, hanem mert JÓ a szemétmentes élet. Szóval ez az egész nekik valahogy belülről jön, nem kívülről/felülről a tiltás révén. Nagyon szimpatikus!
Közlekedés ugyanez: bár azt nem tudom hogy az autópályákon mi van (abból csak azt hogy 120 a max.) de ezekben a kisvárosokban mindenki előzékeny, türelmes, igen sokszor szinte túlzásba is viszik!
Mindenki alatt ott a sportverziós full-extrás gép, hogy minek a max. 120-hoz azt nem tudom :-) sokszor láttam hogy vezetni azt nem nagyon tudnak, bizonytalanok (nem mindenki, de volt jó pár példa), lehet azért is van ez a túlóvatoskodás.
És a közlekedésnél is belülről jön a szabálykövetés, mert amit eredményez azt jónak tartják : JÓ normális településen élni ahol nem az autósok uralkodnak, hanem egyenjogúság van.
Meg is fogadtam, hogy hazaérve majd én is próbálok egy kicsit ilyen autós lenni :-)
St. Gallenkappel már majdnem Zürichsee (legnagyobb mélysége 136m) mellett, már látszott. Másnap majd ezen fogunk átsétálni. Ez is egy mérföldkő lesz, utunk során 3 tavon kelünk át, ezen gyalog a másik kettőn hajóval.
Életünk első Volg boltban történő vásárlását is megejtettük, nekem ez azért volt nagy szám, mert a tervezgetés során észleltem hogy szinte egy bolt sincs nyitva vasárnap, de pl. a Volg az igen. Árak magasabbak, literes kóla nincs, viszont van sósmogyi 1.40-ért visszazárható zacsiban. Best buy :-)
A település túlsó végében pedig kézzelfogható bizonyítékát láthattuk a svájci közéletnek, hogy mindenről is népszavazás van: itt valami alagút épülne, a különféle verziók egy térképes táblán voltak feltüntetve, aztán légy szíves szavazzál. (nekem egy dolog hiányzott róla, hogy melyiknek mekkora a költségvonzata, de lehet hogy a neten ez is fent van csak a tábláról maradt le mert "részletkérdés")
Eschenbachban egy fahidat találtunk két modern viadukt között/mellett, a központban a Migros nevű lánc boltját próbáltuk ki, korrekt, de semmi best buy (kóla azért van :-)
Pad nem volt a bolt mellett, úgyhogy kicsivel tovább egy gazdaság féligmeddig udvarán féligmeddig utcán álló fa tövébe telepedtünk le nem messze a csirkeólaktól meg a "háziforrástól", most így utólag lehet hogy az udvarukon vezetett át az út, nehéz ezt rekonstruálni mert sehol semmi kerítés, naszóval letelepedtünk nektarinozni, sósmogyizni, kólázni, azaz ment a kalóriapótlás ezerrel.
A településről kivezető utca sunyi emelkedőbe csapott át, sose akart véget érni.
Egy háznál kiscicák állítottak meg, addig simiztük őket míg a gazdáik épp elhagyták az ojjektumot úgyhogy azzal a lendülettel rá is vetettük magunkat az utcára ültetett málnára :-)
Innen már igencsak forgattuk a fejünket hogy hova is kéne ledobni a sátrat, voltak nagyon hívogató mezők de közel egy házhoz, volt erdőben levő fain tisztás de közel az úthoz, végül egy leágazó lejtős út végében leltünk egy frissen nyírt füves területre, de oda nem mertük leverni mert üvöltött hogy magánterület, az út végi füves rész viszont kikezdhetetlen volt. A panoráma pedig: pazar! (tó holdfénnyel)
Éjjel hatalmas zuhé volt, már sátorállítás után is volt egy apróbb, azt hittük ez az eső az amit estére mondtak, hát nem :-)
Nem tudom hogy vettem észre hogy hátul a lábunknál beázik illetve átereszt a ponyva, eszembejutott hogy ja igen ennek a sátornak ez az egy baja van hogy arra az oldalra nem raktak fület így nem lehet azt az oldalt kifeszíteni és ha összeér a két réteg akkor ez van, szóval ki kellett mennem egy pet palackot a két réteg közé rakni hogy ne érjenek össze. Az esőkabátokat ügyesen a hátizsákban hagytam mondván nem kell az éjjelre, a hátizsák meg egy fa alatt állt leponyvázva, szóval jobb híján egy szál himbilimbiben szambáztam ki az esőbe egyik kezemben lámpa szigorúan lefelé a földre világítva :-) másikban a térelválasztó készség.. Jól sikerült mert nem áztunk el. Törölköző meg volt a sátorban.. ott "száradt" mindig fent a kanócán. Azért az idézőjel mert a két törölköző meg a két ember lehelete.. sosem száradt reggelre szinte semennyit, de mi mindig szorgalmasan odaakasztottuk éjjelre, hiszen az a helye :-)
25 km
