5. nap Jona-Einsiedeln
2023.08.03
Reggel jó korán keltünk, még 6 előtt, 7-kor már úton voltunk. Kb fél óra járóföldre találtunk egy tök jó bivakhelyet (ha ezt tegnap tudjuk!), a Cevi-Haus nevű nem tudom, erdei iskolával szemközti fedett pihenőt. Itt reggeliztünk. Mondjuk a csap az el volt zárva.. de az a mi sátorhelyünkön sem volt.
A helyi Rózsadombon keresztül leereszkedtünk Jonaba, érdekes módon az út mellett láttunk kiszáradt facsemetéket. Nem igazán tudom összerakni hogy történhetett ebben a trópusi vagy monszun időjárásban, gondolom itt kb. mindig ennyit esik.. amilyen zöld a fű.
Utánpótlásért egy Coopba tértünk be, fiam látott grillcsirkét, mondtam is felcsillanó szemmel hogy vegyünk dehát szerinte most reggeliztünk, majd a következőben. Ezt a pillanatot sokat emlegettük, mert ezután nagyon sokáig nem láttunk grillcsirkét..
Míg kint nasiztunk a padon szép csendben kérődzve, egy ember köszönt ránk harsány jó reggelt-tel. Hát adjon az isten. Egy 80 feletti úr volt, kiderült hogy 56-os magyar és a "kőbánya diáksport" vagy valami hasonló feliratú pólóm buktatott le minket :-)
Elég sokat beszélgettünk, érdekes volt hogy ő is említette az itteni drágaságot, eddig tkp. minden beszélgetőpartnerünk, én azt hittem csak nekünk drága, nekik nem.
Továbbindulva egy feladatunk volt még, vizet töltikézni. "Magától" nem jött szembe semmi, a GPS-en jelölt egyik vízvételi hely mellett haladtunk el, valami park, játszótér, ígéretesnek látszott, de közelebb érve semmi csap. Hátrébb mentünk egy nagyobb épület felé hátha lesz azon valami csap, volt is a falon, de ott is le volt szerelve a "tekerője". Iskolának tűnt, minden tárva nyitva úgyhogy bementünk, sehol senki, már épp töltöttem volna a WC-ben levő csapnál mikor előkerült valami filippinó hölgy és számonkérte hogy mit keresünk ott, mutattuk a palackot de csak morgott hogy ez nem public toilet, közben persze elindult és integetett hogy mutat egy másik csapot ahol már szabad vizet venni.
Átértünk Rapperswilbe, ez is elég szép helynek tűnt. Templomban aminek csodás fa mennyezete volt pecsételtünk, illetve matricát ragasztottunk be, aztán előkerült egy itt dolgozó/segédkező horvát ember akivel társunk persze megint hosszasan eltársalgott úgyhogy az lett a vége hogy kihozta az eredeti pecsétnyomót is amit elmondása szerint azért kell zárni mert már többször elvitték. Kár, hogy mi már addigra benyaltuk emezt... Végülis midegy, magunknak bélyegzünk, hobbiból..
Kisétáltunk a várkastély végéhez is ahonnan jó kilátás volt mindenfelé, volt egy srác aki tört angolsággal fűzött két kissé lenge öltözetű csajt, mondtuk egymásnak hogy mi lesz itt délután, meg escortlányok így meg úgy, hát nem megszólaltak magyarul? :-) Kikötőben folytattuk a bámészkodást, majd újból kantont váltva (Schwyz) átkeltünk a tavon a pilgersteg-en keresztül. Hát ez elég jó móka volt :-)
Itt is aludhattunk volna amúgy, az egyik szigetet megtaláltam a nomady.ch-n, csak sajnos az oda meg visszajutást (úszást :-) nekünk kellett volna megoldani.
Pfaffikonba menést kicsit elrontottuk, egy darabot az országút bal oldalán levő kerékpárúton mentünk és a jobb oldalon a töltés másik oldalán levő kavicsos sétányon kellett volna, korrigáltunk, aztán a vasútállomás előtt egy jókedvű nordic walkingoló bácsi örömködött velünk egy rövidet majd ugyanolyan jókedvűen vonatra pattant. Itt láttuk egyébként Svájc legszakadtabb vonatát, volt egy ingajárat valami ősöreg mozdonnyal meg egy vagy két kocsival de mintha nem ült volna rajta soha senki. Ennek ellenére rendületlenül ingázott, láttuk vagy háromszor.
Főtéren boltoztunk, elpusztítottuk a még otthonról hozott sült húst, ránézésre már éppen ideje volt :-) ettünk hozzá svájci felvágottat és 16 frankos elviteles kaját a szomszéd büféből (valami steak volt, nem volt rossz!) mindeközben a hátizsákokon a kimosott zoknik meg alsógatyák száradtak, meg a talpunkat is szárítgattuk a közeli irodából kiáramló közönség őszinte döbbenetére.
Kaja után elmentünk pecsételni, nem a templomban volt a pecsét hanem a közeli parókián, külön szám volt megtalálni, de egyúttal találtunk egy kétszer akkora pados komplexumot mindentől távol, na itt jobb lett volna kajálni meg alsógatyát szárítani :-)
Utunkat folytatva és átkelve az autópálya felett, jó meredek emelkedő kezdődött és tartott vagy 2 órán keresztül. Itt is volt egy jó kis bbq hely ahol kiválóan lehet sátrazni, az Etzelpass hágó előtt láttunk még egykori erődítményt meg tankcsapdákkal megerősített folyópartot, hágóban pecsét a kápolnában majd egy helyi férfi elegyedett szóba velünk aki már megcsinálta évekkel ezelőtt Santiagóig, de nem egyhuzamban, hanem minden évben 2-3 hetet mert ennyi ideje volt.
Volt egy fedett híd is a Sihl folyó felett, de ezúttal nem fából.
Fél öt volt, úgy emlékeztem hogy 7-ig kellene a Hotel Allegrohoz érni hogy legyen recepció és ki tudjuk fizetni bankkártyával a sátrazást (ez hotel is, pilgerhaus is -de nem olcsó, 180 egy 3ágyas szoba reggelivel :-O de a nomady.ch szerint sátrazni is lehet, és valóban. Egy tök jó füves placc állt rendelkezésünkre, mi voltunk az egyetlen sátrazó vendég, grátisz tehénkolompolás és kecskemekegés is járt hozzá :-) Mindez fejenként 16-ért. Azt azóta se tudom hogy elszámolta és csak kettőre számolt vagy hogy jött ez ki mert nem igazán volt osztható a végösszeg hárommal, de ha elosztottuk akkor kb. 16/fő (kérdezte egyébként hogy ketten leszünk? nem, hárman. szóval én szóltam... nekem tiszta a lelkiismeretem)
Na egy kicsit előreszaladtam, szóval azt hittem 7-ig ide kell érni, sikerült is picivel 6 után de csak úgy hogy én kicsit előresiettem egy rövidebb úton, aztán most nézem az e-maileket hogy csak f10-kor zárt.. na mindegy :-)
Az út ide egyébként egy csoda volt, mert egy csodás hegylánc uralta a látóteret, (legmorcosabb tagja a Grosser Mythen, akkor még nem tudtam hogy másnap kimutatja a foga fehérjét) ahogy egyre jobban közeledtem egyre jobban kinyílt a tér, gyönyörű volt, szebb nem is lehetett volna. Aztán fél perc múlva egy kis dombocskát leküzdve előbukkant a Sihlsee és így még szebb lett :-) Még közelebb érve pedig az apró házak, olyan volt mintha valami izlandi vagy grönlandi halászfaluban lettem volna -bár nem voltam még egyik nevezett helyen sem.
Érdekesség hogy ezen a tavon is át lehet kelni a közepén egy hídon, autóval is. Talán mert "csak" 16m mély.
Aznap nekem 27-et mutatott a kütyü.
Aki még emlékszik a St. Peterzell-i döntésre, hogy két napra tervezett utat 3 nap alatt teszünk meg, ott ugye az volt a mondás hogy Peterzelltől 21+32 km a két napra a terv, meg addigra Peterzellig legyalogoltunk már egy ötöst akkor az 58 lett volna két napra az itinerünk szerint. A mostani nappal lezárult három nap alatt legyalogolt ugyanezen útvonal pedig a GPS számai alapján ugye 18+25+27=70 km
58 helyett 70. 20%-kal több. Ezt a peterzell-i döntésnél is már írtam, hogy volt ilyen tapasztalatunk hogy akár 20%-kal is több lehet a ténylegesen legyalogolt táv mint ami tervezve volt, ez most újból megerősítést nyert. Ennek később még lesz jelentősége.
