6. nap Einsiedeln-Brunnen
2023.08.04
Éjjel volt némi lightos eső, de reggelre már nyoma sem volt.
Szépen összapakolásztunk, én előbb végeztem úgyhogy míg vártam, a kiskecskék körül tengtem-lengtem. Egy kikent-kifent anyuka jött két oviskorú kisgyerekkel kecskenézőbe, nem nagyon tudtak velük mit kezdeni, egy darabig türtőztettem magam mert nem akartam belefolyni de aztán csak téptem 1-1 marék füvet és mutattam a gyerekeknek hogy nyújtsák be a drótkerítésen. Ránéztem az anyukára hogy majd összekacsintunk de semmi, pf, jólvan, de a két gyerek nagyon belejött, egymás után tépték a füvet, mondom én hogy már nem jöttünk hiába, megtanítottam valami igazán fontosat az emberpalántáknak :-)
8-kor sikerült nekiindulni, nagynehezen megtaláltuk a pecsétet egy templomi dolgozó segítségével, megnéztük Svájc legnagyobb apátságának ékkövét az einsiedeln-i fekete madonnát, nem nagyon szoktam templomokban fényképezni de ezt muszáj volt, főleg hogy tilos. Na nehogymár.. :-) Miért is ne lehetne vaku meg minden egyéb nélkül lefényképezni? Ellopjuk a lelkét?
Nekem ki volt még írva két látnivaló, Diorama és Panorama Crucifixion, persze a nevük nem jutott eszembe úgyhogy jó sokáig tartott mire sikerült megértenie a hölgynek hogy mit szeretnék, na végre értette aztán lehűtött hogy az két külön épületben van, nem itt, és még ilyenkor nincsenek is nyitva. Hát akkor majd legközelebb!
Reggelit a boltozást követően aznap nem valami lépcsőn hanem igazi kultúrhelyen tudtuk elkölteni: egy szabadság miatt zárva lévő vendéglátóhely kinti asztalainál. A város közepén voltunk de valamennyire azért beleolvadtunk, nem keltettünk nagy feltűnést. Egy idősebb néni a szemünk láttára esett egy hatalmasat az út közepén, szerencsére nem jött semmi és mire bárki felocsúdott már fel is pattant de azért rossz volt nézni :-( Vehettük volna ómennek..
Az Alp folyócska mellett vezetett ki az utunk tűző napsütésben, mellőztünk még egy kolostort, átkeltünk a pöttömke Trachslaun, majd Alpthal előtt egy jókora esőbe keveredtünk. Társunk javaslatára próbáltunk keresni valami menedéket amiből az lett hogy majd 20 percig vagy álltunk egy helyben egy fa alatt vagy szambáztunk az útról letérve boka fölé érő vizes fűben valami állítólagos házat keresve amit látott valahonnan még korábban. Nem lett meg...
Még az eső előtt láttunk egy párt kagylós hátizsákokkal akikkel legközelebb már "viharos körülmények" közt találkoztunk, aztán volt egy nagyzsákos srác is Alpthalban aki az eresz alatt szárítkozott, mi túl sokat nem időztünk: esik vagy sem, menni kellett mert még volt előttünk jócskán. Főleg hogy épp nem is esett, ki kellett használni!
Az emelkedő harmadánál aztán újból rákezdte, egy bbq házikónál újból összefutottunk a párral de épp indultak. Innen a kirakott kép szerint csodás kilátás lehet a Mythenre, ezúttal nem volt. A hágó előtt mindenféle állatos kalandunk volt, füttyögő mormota, hegyi meg nem hegyi kecskék tömegei. Kevésbé rossz időben innen kevéssé rossz kilátás lenne...
A kis kápolnánál -ami egyébként 1400 méteren volt és ezzel az egész svájci út legmagasabb pontja- pecsételtünk, újból találkoztunk ezzel a párral és most már megkérdeztem honnan jönnek, ott aludtak-e a kolostorban? Ott. Mennyire volt olcsó? Egyáltalán nem volt olcsó :-( Akkor mi jól jártunk az Allegróval, persze ők ágyban aludtak mi meg nem. Spanyolok egyébként és Németországból indultak, 2-3 hetekre tudnak elszakadni nyaranta úgyhogy ilyen ütemezéssel csinálják majd, az idei etap vége Fribourg.
Azért ezen elgondolkoztam. Nem vagyok egy nagy zarándok-specialista, úgy értem hogy nem nagyon ismerem a szokásokat, "szabályokat" ha egyáltalán vannak merev szabályok, de amiről a magyar oldalakat böngészve tudok, hogy a magyarok -és ebből tévesen azt gondoltam hogy mindenki- túlnyomó része Spanyolországban caminózik, odautazik valahogy aztán vagy francia út, vagy északi, a portugál út már az extrémség csimborasszója. Ja és szigorúan egyben teljesítve, mert aki nem így csinálja az nem zarándok. Ehhez képest itt van ez a két ember, láthatóan élvezik amit csinálnak, és nem SJPP-ből indultak. Pedig spanyolok! Csak értenek hozzá :-) Ja és nem egyben... Egyébként még a kolostoros gazdasszonyunk is mesélt ilyesmiket, említette néhány vendégét aki szintén csak 2 vagy 3 heteket zarándokolt évente mert ennyi időt tudott ráfordítani. (erre a témára azért voltam annyira rápörögve mert ugye mi is csak rész-szakaszra tudtunk jönni időhiány miatt és ez valahol nyomta a bögyem..)
A haggeneggi kápolnától hálistennek már nem esett többet, legalábbis az eső, társunk annál inkább, 4-szer vagy 5-ször. Ezt is elég rossz volt nézni. Végül a negyedik után hajlandó volt átadni a vászontáskáját hogy legalább annyit segíthessünk hogy azt visszük.
Az időjárással egyébként végülis féligmeddig szerencsénk volt, bár a hágónál totális felhőpaplanba csomagolt minket a grátisz zuhanyról nem is beszélve, legalább mire kiértünk az erdőből kicsit ritkultak a felhők és csodálhattuk a kilátást. Mert volt mit!
Schwyzbe érve kerestünk egy gyógyszertárat mert fiamnak elkezdett terjedni az egyik talpán jóideje ott levő és épp két kezelés közt levő vírusos szemölcsös izéje, adtak valami fertőtlenítőt, azt mondta egyébként hogy használt, nem terjedt tovább, ezután kebaboztunk egy jót, majd bolt. A kebaboshoz amúgy bejött egy illető, én csak annyit láttam a szemem sarkából hogy nézi az árakat majd kimegy, még csodálkoztam is magamban hogy itt ilyen is van, biztos nem az árakkal volt a gond hanem tudomisén valami vegát keresett és az nem volt. Fiam mondta hogy valszleg homeless volt mert eléggé úgy nézett ki. Azóta is lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem hívtuk meg egy hamburgerre legalább :-(
Nem sok kedvünk volt már a további sétához de muszáj volt, a vége felé rövidítési célzattal letértünk a jelzésről és eszméletlen hosszan mentünk aszfalton, gyilkos volt.
Két kemping volt itt nagyjából egymás mellett, valamiért a Hopfreben nevű volt látatlanban szimpatikus de eléggé mellélőttem. Egyetlen pozitívum hogy megengedték a közelgő esőre tekintettel hogy gyorsan sátrat verjünk és csak utána adminisztráljunk de pozitívumból ennyi. Sajnos az esőt nem is sikerült megúszni de legalább csak kicsit esett még amikor felvertük, csak aztán kapcsolt rá igazán. Mondtuk hogy reggel megyünk tovább, ehhez képest szokás szerint a kemping legvégében kaptunk helyet, kb. megmutatta hogy oda a két másik sátor közé, két másik társaság szájába, pedig lett volna még hely (este 8 volt, tehát nagyon nem lehetett már tömegek érkezésére számítani) A vizesblokk persze elöl, hosszú perces gyaloglás fürdéshez wc-hez az esőben oda és vissza. A melegvíz zsetonos fizetős, 3 hét alatt csak itt volt ilyen (meg még egy másik kempingben számoltak érte pluszt de ott nem zsetonos volt, ott annyit használt az ember amennyit akart) Mosni is szerettünk volna, de kiakadtak azon hogy megkérdeztük hogy melyik programot kell választani meg melyik gombokat nyomogatni a szárítón, életemben nem használtam még szárítót.., a fazon csak azt hajtogatta hogy ezek új gépek és eddig mindenki tudta használni, de ő persze garanciát nem tud vállalni ha összemennek a ruháink, úgyhogy én egy idő után otthagytam a fószert a francba, kenje a hajára a mosógépét. (később egy másik kempingben oda volt szépen rögzítve madzaggal átkötve a mosó- meg szárítógép könyvecskéje a géphez. Így is lehet..)
És a legszebb, hogy elalvás előtt arra lettem figyelmes hogy félig már áll a víz az előtérben, olyan jó helyet mutatott hogy a környékről minden víz odafolyt. Próbáltam valami ásóalkalmatosságot keresni, bot, vascső, bármi, kevés sikerrel. Végül odamentem egy még ébren levő talán holland lakókocsis családhoz akik a fedett előterükben üldögélve nézték a szakadó esőt és kértem tőlük egy ásót, csodák csodája volt nekik egy ilyen kis kézi összeszerelős, szerintem én használtam először. Ástam egy szép nagy gödröt a bejárattól kifelé lejtve, onnantól nem volt baj, reggelre ugyan színültig lett de a sátor nem állt a vízben. Innen is köszönet nekik mégegyszer!
Kicsivel 30 fölött mutatott a kütyü.
