13. nap Burgistein-Heitenried
2023.08.11
Reggel nem akartunk sietni, n9-kor indultunk.
A Piros Sátras Ember rejtélye nem oldódott meg (már amikor du. megérkeztünk ott volt a sátor nyakig becipzárazva, előtte egy gurulós bőrönd. Emiatt tűnt fel, ez volt szokatlan. Azt hittük elment a gazdája várost nézni, sétálni, akármi, de egyszer mozgás volt bentről, de a cipzár maradt. Reggel minden ugyanígy. Hm.)
Aprókavicsos úton jutottunk át Riggisbergbe, az ottani coop előtti pizzéria teraszán orbitális reggelizés, meg se bírtunk mindent enni: bánón, crunchy müzli, mogyorós süti, málnás pite. Teli hassal arról álmodoztam, hogy le kéne dőlni valahová az árnyékba, aztán du. egy jó nagy távot lebuszozni :-) Persze inkább gyalogoltunk tovább...
Egy református erődtemplom félénél pecsét, majd végtelen napsütötte aszfaltos emelkedő, egy buszmegállóban rá is pihentünk 10 percet. Innen az emelkedő is elfogyott, a levegő is mozgott, fű került a talpunk alá aszfalt helyett, mindjárt jobb!
Rüeggisbergben kolostor romok csodálása, hűvös erdei rész.
Nagyobb lepihenés következő tanyaközpontban egy oroszországi típusú játszótéren, több mint fél órát kellett dekkolni mire rábeszéltük magunkat a továbbindulásra. De addig legalább az előző nap kimosott gatyák megszáradtak a pingpongasztalon :-)
Innen egyre hosszabb nyílegyenes forró aszfaltos szakaszok, nem unni is kihívás volt.
Volt egy incidensem is egy szilvafánál, az út szélén nőtt, kerítés nuku -de nem úgy nézett ki mintha bent lenne a telekhatáron, tényleg az út szélén, kettőt kellett lépni hozzá. Lepotyogott szilva is volt meg a fán is volt, mikor a lepotyogott elfogyott mertem szakajtani kettő, hát nem beszóltak? Lehet úgy nézni hogy paraszt voltam mert ettem a máséból, próbáltam fordítva elképzelni hogy jön két szerencsétlen a 30 fokban, és lecseszem őket, de istenuccse nem megy..
Viszont rá 10 percre meg egy "postaláda" az út szélén, rajta felirat hogy kedves vándor, vegyél egyet. Kinyitottam: szénsavas üdítők. Persze eléggé fel volt melegedve, de irtó jólesett! Áldja meg az isten az ilyen trail angel-t :-)
Többször jött szembe jó széles traktor, természetesen az ember lehúzódik, de ez is itt olyan fura volt, még a gázt se vette el csak tolta neki, volt amelyik még csak nem is intett (emlékszem az elején mindenki felemelt mutatóujjal köszönt meg bármi ilyesmit)
Szóval ha nem húzódunk félre akkor simán átmennek rajtunk? Az ilyen sok-sok apró nüanszból kezdett kirajzolódni, hogy valami változás előtt állunk..
Egy árnyat adó nagy fánál is meg kellett állnunk egy fertályórára, mikor felcihelődtünk, pont odaérkezett egy túrabotokkal felszerelkezett srác, az se lassított, csak tolta tovább az aszfalton űrsebességgel. Utoljára egy füves emelkedőn láttuk ahol sífutó mozdulatokra váltott és eltűnt.
Itt meg az szúrt szemet a lekaszált fűnél, hogy képesek az utolsó centit is levágni a fasorig, inkább kicsit a fasorból is kaszál de nehogy 2 szál fű is veszendőbe menjen! Most vagy kemény erre a gazdák élete, vagy smucigok.
Elértünk Schwarzenburg vasútállomásához, ami azért jelentős, mert amikor még csak 2 hét szabi volt nekem engedélyezve, akkor ezt néztem ki kiugrási pontnak, hogy innen reggel el lehet tűzni Zürichbe a nemzetközi vonathoz. De ebben a párhuzamos univerzumban nem ez történt, ebben Schwarzenburg vasútállomásánál feltöltikéztük a vizespalackokat, Coopjánál küzdelem hogy ehessünk valami meleget. Ennél a Coopnál volt Coop étterem, gondoltuk most majd jól kipróbáljuk, de már n4 volt, kissé zárás szaga volt az egésznek. Fiam megkérdezte hogy nyitva vannak-e, meg ezek a kiírt ételek még vannak-e, vagy valami kolbász vagy bármi, de olyan flegmán válaszoltak, vagyis inkább nem is válaszoltak, hogy hanyagoltuk, maradtunk a coop-os grillcsirkénél kólával. Ezzel is elment több mint egy óra. De legalább egy kicsit erőre kaptunk.
Rövid szakaszon homokkőbe vájt úton haladtunk, majd átkeltünk a Sense folyón egy fedett fahídon, ahonnan már egy újabb kanton: Fribourg.
Heitenried településen pecsét a templomban illetve nasizás Volg-ban: mogyi és valami bogyós gyümölcslé.
A falucska határában találtunk egy mezítlábas tanösvényt amihez volt egy fűzfaveszőből font fedett pihenő a patak partján, padokkal és -mint utóbb kiderült bezárt- pottyantóssal. Itt aludtunk. Semmi mozgás nem volt több mint egy órán keresztül, de szürkületkor azért arra járt két traktor meg egy gyalogos gazda hogy tudjuk a helyünk, de nem szóltak semmit. Itt egyébként nem volt kiírva hogy tilos lenne sátrazni.
26km 590m
