17. nap Lausanne-Morges
2023.08.15
Reggel túlságosan nem siettünk, 8 körül hagytuk el a kempinget, buszmegállóban összeakadtunk egy idősebb fazonnal aki épp a kutyáját wc-ztette. Mikor elkészült az alkotás, a legnagyobb lelki nyugalommal ment tovább, szóltunk neki hogy hé ott tetszett valamit felejteni de még neki állt feljebb.
Csak tudnám akkor miért volt a kezében egy nejlonzacskó? Hogy úgy látsszon, hogy ő is felelős kutyás aki majd összeszedi a produktumot? Ehh, franciák :-)
Busszal lezötyögtünk a végállomásig ahol tegnap abbafejeztük a sétát, Coopban reggelivétel, ma itt is meg kellett valakinek találnia. Az önkielégítő pénztárnál jött oda egy hölgy, mármint egy alkalmazott, valószínűleg a gép random kisorsol vásárlókat akiket le kell ellenőrízni és most rajtunk volt a sor, na és jött és ékes francia nyelven karattyolt valami egészen hosszút. Annyit értettem hogy kontroll meg mintha mutogatott volna hogy ez minden amit vettünk? Néztünk rá értelmesen majd mondtuk hogy english oder deutsch, akkor karattyolt valami mást franciául amiből semmit se értettem, de mutattam hogy csináljad amit kell, erre valamit pötyögött a tabletjén és elment. Ennyi volt a kontroll :-)
Pitét vettünk egyébként meg bifidusos itókát, ez a két cucc nagyon ottvaaaan! :-)
Pocak teli, jöhet a menet: mindenféle kis utcák után erdőbe tértünk, ahol rövidesen megérkeztünk egy szurdokos patakparthoz jó sátorhellyel, majd lépcsővel fel az autópálya mellé.
Egy fából épült hatalmas kilátóhoz értünk, körbe volt kerítve, forgóajtó, nahát bakker ez fizetős lesz, de nem!
A jelzés átvezetett Lausanne közepén, szebb mint Fribourg, egyáltalán nem ilyennek képzeltem, azt hittem valami hatalmas modern város lesz üveg-acél irodaházakkal.
Katedrálisban (Svájc legnagyobbja) pecsételtünk, itt is akkora felhajtás volt hogy már attól féltem be se mehetünk csak ha fizetünk, de nem, megkérdezték beszélünk-e franciául, fejrázás miatt már csak annyit hogy zarándokok vagyunk-e, amúgy biztos felajánlották volna az idegenvezetést, így kaptunk egy nagy mosolyt :-) Előtte valami afrikai dobolókat hallgattunk, de nem sima utcazenészek voltak hanem mintha valami gyerektáborozókat szórakoztattak volna, mindegy, jó volt!
Találtunk egy "best falafel in town" táblát, lecsekkoltuk, hát a többit nem tudjuk milyen de ez eléggé világbajnok volt!
Aztán újból nekiindulva utcákon majd parkokon haladtunk mindig csak lefelé, az utolsó óriásiban volt kresz park, gördeszka pálya.
Itt némi pihenővel egy kis erőt gyűjtöttünk majd átvágtunk az országút alatt, egy római rommezőhöz értünk, ahol "távcsövek" voltak felállítva, ha az ember belenézett láthatta az épületet fénykorában, ha elvette a szemét akkor meg ott volt a mostani valóság rom képében. Ez is jó volt!
Aztán leértünk a tó partjára, mindenféle strandok (homokos, kavicsos, tiszta vizű, büdös vizű - igen, ilyen is volt, egy részen minden csupa hínár volt) és part menti utak váltogatták egymást, néha üdülőterületen néha településen néha viszont természetes -füves, erdős- parton haladtunk. Vagy ha találtunk árnyékot akkor ott pihegtünk egy kicsit.
Morgesban volt valami kertépítő verseny, a part mentén számozott virágágyások többnyire dáliákkal, biztos valahol szavazni is lehet rájuk. Jópofa volt ez is.
Próbáltam a leírásból kihagyni és nem minden második sorba beleírni a küzdelmes részeket, hogy mennyire melegünk volt, mennyire nehezen tudtunk az árnyékból felkelni, szó mi szó ezek már ilyen túlélő-jellegű napok voltak. A táj sem volt már mindig annyira varázsos, a meleg is rányomta a bélyegét szinte az egész napra, és hát bizony a vonatjegy vásárlása óta fejben már szerintem féligmeddig otthon voltunk, már számoltuk visszafelé a napokat. De tán jobb is így hogy már nem volt anyira varázsos, megkönnyítette a "leválást", a hazatérést. Idefelé még azt hittem, majd nagyon-nagyon-nagyon fog fájni..
Kempingben 88-at fizettünk két éjszakára, így egyben elég húzós (végülis az 22/fő/éj, volt már ehhez hasonló) de ez is a jobb fajta kempingek közé tartozott, tényleg minden volt. Még felszerelt konyha is, meg hűtő is, igaz ez utóbbi fizetős, bár én a mosókonyhában találtam egy kisebb működő és üres hűtőt, az ingyenesnek látszott de nem nagyon volt mit beletennünk... Sátorállítás után elmentem még fürdeni is a tóba, egy mólóról lehet a vízbe ereszkedni lépcsőn, a jó hideg vízbe, hát ennek a technikájára nem sikerült rájönni hogy hogyan is kéne hogy ne legyen extrém rossz. Ráadásul a móló valami rozsdamentes acélból volt és hogy ne csússzon vagy hogy könnyebb legyen meg volt érdesítve/ki volt lyuggatva ami olyan jól sikerült hogy mezítláb alig lehetett rajta menni. Viszont a vízben lenni jó volt, hűvös és batárjó volt körbe a kilátás!
Miután megszáradtam bementem mégegyszer de ez már nem esett jól, szégyen, de fáztam benne. Ja volt valami örmény vagy pakisztáni vagy valami hasonló népes család, órákig ott fotózkodtak a mólónál :-)
24km 150m szint
