18. nap Morges-Gland
2023.08.16
Nyugis alvás, 7-kor indulás, fiam zsák nélkül, az enyém velem volt de csak kaja meg víz volt benne, szinte nem is éreztem hogy a hátamon van.
A kemping strandján egy páros tollászkodott, itt aludtak. Ehhez se lenne pofám :-)
A következő legalább ennyire meglepő dolog, hogy a temetőben automata locsoló van, leszimuláltak vele egy durvább záporesőt.
Part mentén jó sátorhelyek, egyiknél még zuhanyzó is volt és nem volt kint tábla hogy sátrazni tilos, tehát nem tilos. Igazi halászok mellett is elhaladtunk igazi halszaggal, már csak egy falka türelmetlen macska hiányzott a tökéletes élményhez :-) Legutóbb a Balatonnál láttam ilyet, 30+ éve.
Vasút mellé érve ismét láttam azt a futónövényt amit már a kifülelt csobogónál 2 napja, ott még rá tudtam fogni hogy csak a belátást akadályozandó futtatják, de ez egy kimondott ültetvény volt. Mi a fene lehet ez? Meresztgettük a szemünket, míg végre aztán megláttuk az ismerős szőrös gyümölcsöket: kiwi. Döbbenetes!
Saint-Prex-ben reggeliztünk, én már itt olyan fáradt voltam agyilag is, hogy a Coop bejáratát is alig találtam meg :-) Pad híján a vasútállomáson ettünk egy lépcsőn, ahogy egy ismerős mondaná: középszar.
Templomban bélyegeztünk, épp takarítás alatt állt, az előtérben vagy a temetőben mikor hova tengődött meg egy eléggé beállt fiatal leledzett. Eddig nem sok ilyet láttunk.
Etoy után egy padon pihentünk egy kicsit, átkeltünk egy vízfolyáson majd az országút mellé tértünk. Itt sikerült eltévedni, a GPS-en levő zöld csík a folyócskát követi de minket a táblák kivittek az országútra, az tuti, utólag kielemezve valószínűleg Allamanban rontottuk el, szerintem egy zebra után kellett volna venni egy balost de mi maradtunk az országúton. Így mondjuk rövidebb volt, csak a közepesen forgalmas út szélén gyalogolni nem volt túl élvezetes.
Egyre nagyobb szőlőbirtokok mellett haladtunk, néha csipegettünk 2-3 szemet de többnyire még savanyú volt, ami meg jól nézett ki az körbe volt tekerve hálóval a madarak és/vagy a zarándokok ellen :-) Eléggé hasonlított az egész környék a Balaton-felvidékre, csak itt nagyobbak a szemközti hegyek. A tó viszonylatában is áll az összehasonlítás, méretre a Balaton épp csak hogy nagyobb mint ez, talán 10 km2-rel, de nagyobb! :-) Hosszra is kb. 70 mindkettő, szóval tényleg elég hasonlóak. Amiben viszont ez a tó a nyertes, hogy szélessége a legszélesebb pontján 14 km, mélysége több mint 300 méter. A vize is ennek tisztább, egy kicsivel. Na jó, nem kicsivel.
Perroyban találtunk egy boltocskát, ittunk egy hideg kólát, közben ott sertepertélt a boltos kisfia egy játékrepülővel és folyamatosan dumált hozzánk franciául, mi meg válaszoltunk folyékonyan magyarul :-) Viszont néha tök olyan volt mintha angolul próbált volna kérdezgetni, az lehet? Egy francia ovis? Biztos hallucináltam..
Következő település Rolle, nagyjából dél körül értünk ide. Várkastély, pecsételés a templomban.
Átkeltünk a vasúton, majd az óriási öntözésnél balra, nemsoká megint szétvált az utunk, a valóság meg a GPS-es nyom, utóbbi tűnt rövidebbnek úgyhogy maradtunk azon. Vissza a vasút másik oldalára, be egy birtokra, kresztábla kitéve piros karika benne sétál egy ember. Hűha. Hát én már vissza nem megyek ha nem muszáj, kb. 10 perc múlva jutottunk ki belőle, nem nyúltunk semmihez, nem találkoztunk senkivel csak egy macskával. A "kijáratnál" ugyanaz a tábla, kiegészítve egy felirattal hogy 30 frankos büntetés.. nabasszus, az még hiányzott volna!
Dullyban megint egy terelés, ezúttal is hosszabb volt a terelt út de most maradtunk azon, megtanultuk a leckét :-) Jutalmunk egy árnyas fa ahol tudtunk egy picit üldögélni.
Itt is átkeltünk valami történelmi tankcsapdákon, már nagyon közeledtünk Glandhoz, ahonnan majd legközelebb folytatom ha igaz. A most érvényes menetrend szerint olyan este 8 körül ide lehet érni otthonról, szóval leendő sátorhelyemet is próbáltam felkutatni, voltak is ígéretesek. Még az autópályához közeli területet is meg akartam volna vizsgálni ilyen szemmel ha már itt vagyok, de azzal nem számoltam hogy a vasúton nem lehet átkelni a kerítések miatt csak kilométeres kerülők árán, na abból már nem kértem.
Bedöcögtünk az állomásra, otomatából megvettük a jegyeket darabját 11-ért, illetve én addig a közeli kávézóban szereztem pecsétet, az utolsót.
KÉSZ!
Megcsináltuk!
Befejeztük!
Ugyan nem Genfben, hanem kb. 30 km-rel, tehát egy napnyi járófölddel előtte, dehát tkp. mindegy. Mert az út igazi vége amúgy sem Genfben van ugyi, csak a mi utunk vége lett volna terv szerint ott. Hát most itt lett.
Szerintem az utolsó pár nap sokat kivett belőlünk, talán belefáradtunk picit. Én legalábbis ha lehetek őszinte, örültem hogy mehetek haza az ágyikómba aludni :-)
Ezzel együtt nem bántam meg az út egyetlen centijét sem, életreszóló élmény volt!
Ahogy Hobo énekli: menni, megérkezni, unni, utálni.. Na igen, ez mind megvolt :-)
Az meg hogy végülis sikerült, semmi végzetes nem jött közbe, minden felmerülő akadályt leküzdöttünk, az meg tök jó érzés és büszkeség! Nem adtuk fel az eső miatt, a hőség miatt, sikerült megóvni magunkat a leégéstől, a lábunkat a vízhólyagtól, a hátizsákom a szétszakadástól, a kütyüket a beázástól, nem hagytunk el semmit, nem gyulladt be fogam, nem makkant meg se a térdem se a derekam, összességében minden tök baba volt! :-)
Hazavonatoztunk a sátrunkhoz, vonatjegyet nem kérte senki. Bevásároltunk a Coopban de kicsit bután, gondoltunk a vacsira -ha már van konyha meg főzőlap, vettünk félkész raviolit amivel már régóta szemeztünk- gondoltunk a reggelire majd a vonaton, viszont nem gondoltunk arra hogy a ravioli elég lesz-e, mert ha nem, kenyerünk már nem volt. Meg nem gondoltunk a souvenir csokikra se, persze másnap még Zürichben séta, ott is lesz bolt, de jobb lett volna letudni.
Kempingben megcsináltuk a raviolikat, nagyjából elég lett, az csak másnap tudatosult bennünk hogy még volt egy zacskós levesünk de arról totálisan megfeledkeztünk. Viszont találtam sósmogyit, annak annyi lett :-)
Kaja után még elmentünk az uszodába mert járt a kempinghez oda is belépő, igazából a tóban szerettünk volna fürdeni normális strandon, azt hittük ennek az ojjektumnak lesz tóparti része is de nem, medencék voltak. Onnan láttuk hogy ha még egy kicsit mentünk volna tovább na ott lett volna szabadstrand amit kerestünk, de akkor már nem akartunk variálni. Úsztunk néhány hosszt a medencében de én a magam részéről elég hamar rájöttem, hogy ehhez én totál kimerült vagyok :-) Nem is maradtunk sokáig..
28km 300 szint
